Egy újabb mérföldkő

Gondoltam elég lesz a mai napra az a három bejegyzés amit írtam, de ezt nem lehet kihagyni! Írtam, hogy Somi próbálkozik megszabadulni a pelustól. Érzi amikor kell neki pisilni, de mikor arra kerül a sor, hogy bilibe vagy wc-be kellene, akkor egyszerűen nem jött rá arra, mit is kellene csinálni. Egészen a mai napig!!!!!!!!!!!! :)
Délután 6 körül megint leszedte magáról a pelust. Odatettem a bilit és mondtam neki, hogyha pisilnie kell, akkor azt a bilibe tegye. Egyszer csak a nagy csorgásra lettünk figyelmesek és a Dani boldogan újságolta (konkrétan ordította), hogy Somi belepisilt a bilibe. Megtapsoltuk, ugráltunk, ölelkeztünk. Ha valaki kívülről lát minket, akkor azt is hihette volna hogy a lottó ötöst nyertük meg. :)
Annyira fellelkesült az új tudományán, hogy még kétszer megismételte. Talán sínen vagyunk. Kíváncsi vagyok, mennyire lesz tartós a lelkesedése! :)

Egy nagyon nehéz hét

NAgyon sokat gondolkodtam, hogy leírjam-e a történetet. Azért döntöttem a megírása mellett, mert a blogot a család mellett a fiúknak írom, hogy lássák mi minden történt velük gyerekkorukban. Ezekbe a történetekbe nem csak az örömteli dolgok férnek bele, hanem a kevésbé jók is. Nem azért írom le, mert sajnáltatni szeretném magunkat, hanem azért, hogy megmutassam, egy kicsi csöppség mekkora hős tud lenni, a nehézségeket milyen példamutatással tudja elviselni. És talán nekem is szükségem van arra, hogy kiírjam magamból.
Szóval a történet:

2010. augusztus 30-án éjjel kruppos rohama volt Sominak. Nála még nem jött elő, de igazából nem ijedtünk meg annyira, mert Dani is kruppos, én is az voltam, tudom hogyan kell kezelni. Kedden nem is ment oviba, elvittem délután orvoshoz. Megkaptuk a kellő gyógyszereket és hazamentünk.
A neheze azonban a következő éjjel kezdődött. Ez már nem kruppos köhögés volt. Egyszerűen nem kapott levegőt. Az egész éjjelt nyitott ablaknál virrasztottuk végig, mert Somira kb 10 percenként tört rá a fulladásos köhögés. Reggel elvittem Danit oviba és Somival gyorsan elmentem az orvoshoz újra. Nem lett túl jó a lelete. Adott neki gyógyszereket, de miután nem lett jobb, be kellett menni a kórházba.
Bent is fogták. Miután kiharcoltam, én is bent maradhattam vele. Igaz, hogy fizetős szobában, de éjszakára is maradhattam.
Délben kaptuk meg a szobát és mire minden papírmunkának és vizsgálatnak vége lett, volt már négy óra is. Addig szegény Somi csak sírt a fáradtságtól, a sok macerától és az idegen helytől. Kapott egy kanült a kézfejébe, amit le is rögzítettek. Mivel nem evett és nem ivott semmit, ezért infúziót is kötöttek be neki. Édes ki bogárka nagyon hamar megértette, hogy mi történik és egyszer sem piszkálta sem az infúziót, sem a kanült. Kapott vénásan injekciót, amitől először félt. Persze teljesen érthető módon. Miután rájött, hogy az nem fáj, már a kezét tartotta, mikor hozták az újabb adagokat. Meg is dícsérték nagyon, milyen ügyes. A "szuszis" gyógyszerekkel azonban nem igazán tudott megbarátkozni. Egy optichamber nevű készülékhez volt csatlakoztatva egy maszk és annak a végébe nyomták a spray-ket amiket be kellett szívni. Ezt nagyon nehezen szokta meg. A 4. napra jött nagyjából helyre a tüdeje, na innentől kezdve volt szenvedés. Mivel már jól érezte magát, ezért állandóan talpon volt és menni akart, pedig még igencsak pihennie kellett volna. Mondjuk a szobánk sem volt alkalmas nagy rohangálásokra, mivel kb 4 nm volt az egész. Ebbe zsúfoltak bele egy rácsos ágyat, egy normál ágyat, egy kis szekrényt és egy kis asztalt. Annyi hely volt éppen, hogy be lehetett jönni és el lehetett menni az ágy mellett a kiságyig. Szerencsére hétvégén le is mehettünk egy kicsit levegőzni, így Dani is be tudott jönni hozzánk látogatni. Már nagyon vártuk a hétfőt. Azt mondták, ha minden rendben van, akkor talán hétfőn mehetünk. Én ezt nagyon készpénznek vettem, mert vasárnap este már összepakoltam a cuccainkat és lélekben már otthon aludtunk.
Végre eljött a hétfő reggel. Általában 9-kor szokott jönni a vizit, de persze azon a napon kb fél 11 körül estek be. A szívem a torkomban dobogott, miközben a főorvosnő vizsgálta a Somát. Szerencsére minden rendben volt, így már csak a zárójelentésre kellett vári. Ami persze csak 2 körül érkezett meg, de vígasztalt minket az a tudat, hogy már látjuk a végét a bentlétnek. Ahogy aláírtam a papírt, beszéltem a főorvosnővel, megkaptuk a recepteket és már csak a hátunkat látták.
Nagyon nehéz 6 nap volt. Az, ahogy a Somi viselkedett a bentlétünk ideje alatt, az elismerésre méltó. Egyszerűen hihetetlen volt látni ahogy a csöpp kis gyerkőc alkalmazkodik a körülményekhez, ahogy elviseli a megpróbáltatásokat, ahogy megérti azt hogy apa nem maradhat itt velünk, mert el kell mennie a tesóért, ahogy elfogadja a kórházban alvást és nem hisztizik esténként, ahogy tűrte a szurikat, gyógyszereket, cseppeket, vizsgálatokat és egyéb macerákat amiket csináltak vele. Persze nem azt mondom, hogy mindez egy szó nélkül zajlott, mert sírt például a kanül betételénél, de meg sem próbálta elrántani a kezét. Sírt, mikor apának el kellett mennie, de elfogadta és viszonylag hamar megnyugodott.
Nagyon nehéz 6 nap volt, de nem tette még nehezebbé. És még csak 2 éves. És megértette. És elviselte. És meggyógyult! :)
Szerencsésen végződött. Mivel viszonylag korán kiderült a gond, ezért nagyon nagy esély van rá, hogy 5 éves korára kinövi. Addig gyógyszerrel segítünk rá és reméljük, hogy minden rendben lesz és nem kell többet visszamennünk.
Nagyon büszke vagyok mindkét gyerkőcömre. Dani megértette és elfogadta, hogy a Somi mellett kell lennem, mert szüksége van rám, bár nehezen viselte a távollétem. Somi pedig megértette és elfogadta, hogy szükség van erre a tortúrára a gyógyulása érdekében és hősként viselte. Én pedig hálás vagyok azért hogy ezeknek a fantasztikus gyerekeknek én lehetek az anyukája.
Nem utolsósorban pedig hálás vagyok a családunknak, barátoknak a sok segítségért, aggódásért.
Nagyon köszönjük!

Soma 2 éves lett!

El sem hiszem! Újra eljött egy augusztus 27-e, ami azt jelenti, hogy kicsi Sománk egy évvel öregebb lett. Már 2 éves! Hihetetlen belegondolni is, hogy mi minden történt az elmúlt egy évben. Ez az az időszak, amikor hihetetlenül látványosan fejlődnek a gyerkőcök.

Ez történt Somival az elmúlt egy évben (a teljesség igénye nélkül):
- megtanult járni, sőt már ugrál, lépcsőzik
- száguldozik a kismotorral
- próbálgatja a rollert
- elkezdett beszélni: először csak szótagokat, majd szavakat és most már egyszerűbb, kétszavas mondatokat is mond
- hihetetlenül hangosan tud sikítani
- az akaratát tűzön- vízen keresztülviszi!
- megvédi magát ha bántják
- ő is beleköt másokba (erre nem vagyok büszke, dehát életkori :))
- bölcsibe jár
- egyedül eszik
- szerelmes
- ha beülünk az autóba, tudja hogy be kell csatolni a biztonsági övet
- pelusa még van, de már nagyon próbálkozik az elhagyásával
- bárhová felmászik, rámászik, lemászik, lehet hogy be kellene íratnom egy pókemberképzőbe! :)
- imád táncolni
- szeret énekelni
- kedvenc meséi: Garfield, Hunyor major (Jakers), Jégkorszak 3
- próbál szerepjátékokat játszani
- el tudja fújni a gyertyát a tortán (erre képi bizonyíték is van)
- játszik a gyerekekkel (velük, nem csak mellettük)
- kedvenc játékai: traktorok, autók bármilyen mennyiségben, Bilibo, Nándi, buborékfújó, labda
Szerintem hosszú oldalakon keresztül tudnám folytatni, de talán ennyi is elég lesz.

Adatai 09. 16-án (védőnőnél mérve):
12,5 kg
89 cm
Tényleg nagyfiú már! :)

Ha szülinap, akkor buli is jár! Egyből kettő is.

Augusztus 27- én a házban volt gyerekzsúr. A Lilivel (4 éves) és a Lucával (3 éves) együtt tartottuk meg Soma szülinapját. A lányoknak is azon a héten volt a szülinapja. Nagyon jól sikerült a buli! Kaptak sok szép ajándékot, volt rágcsálnivaló, zsíroskenyér, torták. Nagyon jól éreztük magunkat!:) Egy pár kép is álljon itt bizonyítékul:













És az otthoni bulin készült képek aug. 28-án:










Még nagyon sok boldog születésnapot Kicsi Tündérem! :)

Új lendülettel

Hamar elment a nyár! A fiúk újra oviba- bölcsibe járnak, már nekem sem csak akkor van lehetőségem dolgozni, amikor alszanak, így a blog is újra beindul. Írok egy kicsit visszamenőleg is, hiszen fontos dolgok történtek az elmúlt hetekben!

Nyár van

Tombol a nyár. A gyerekeknek sikerült összeszedni a nyári 600 fokban középfülgyulladást. Daninak mindkét füle begyulladt, Sominak "csak" az egyik. Egy hét alatt túl is jutottunk rajta. Ma készültünk már oviba- bölcsibe, de miután felöltöztünk, olyan hiszti kerekedett, hogy ilyet már régen nem láttam. Sztrájkoltak a fiúk, hogy ők márpedig nem mennek oviba- bölcsibe. Beadtam a derekam.
A napjaink most így telnek: reggel felkelünk, reggelizünk (már ha ezt reggelizésnek lehet nevezni amit a fiúk művelnek), összeszedelőzködünk, lemegyünk játszani, felmegyünk ebédelni, délutáni alvás, 4 körül megint le és 8- fél 9-ig fel sem lehet őket könyörögni. Utána gyors fürdés, gyors vacsi és alvás.
Az udvaron fel van állítva egy nagy medence és abban lubickolnak a gyerkőcök órákon keresztül. Dani megtanult víz alatt úszni, búvárszemüveggel és pipával "búvárkodni", és Soma is egy kis vízicsibe. Meg sem kottyan neki ha elmerül.
Egyébként kb két hete vannak itthon és egész jól elvagyunk. Szerencsére sokat kint tudunk lenni, mert jó idő van. Féltem tőle, hogy nagyon unatkozni fognak, de eddig szerencsére jól alakul. ...:)
Én addig visszatérek az éjszakás műszakra.....

Erővér

Dani leesett két napja az ágyról éjszaka (csak az alsóról, nem kell megijedni). Rohantunk át hozzá, hogy hogy van. Sírdogált.

mi - Midet ütötted be?
D - Az erővérem!
mi - Az hol van?
Dani a csípőjét mutatta.
mi - Az az erővéred?
D - Igen, attól tudok gyorsan futni!
mi - Tényleg? Ki mondta ezt neked?
D - Senki.
mi - Magadtól jöttél rá?
D - Igen.

És aludt tovább.
Azt hiszem új részét fedezte fel az emberi testnek Dani.

Kezdődik......

Ma reggel a bölcsi öltözőjében találkoztunk Somi egyik csoporttársával és anyukájával. Beszélgettünk és egyszer csak megkérdezi a Petra anyukája, hogy hallottam- e a legújabb fejleményekről?
Nem értettem igazából mire gondol, ezért megkérdeztem tőle. Azt mondta, hogy otthon játszottak a kislánnyal. Petra mindent elosztott: ez anyáé, ez apáé stb.
Anyuka megkérdezte tőle: És a Petra kié?
A kislány pedig rávágta: A Somáé! :)
Másnap apuka hozta bölcsibe a kicsit és gyanakodva kérdezte: Melyik az a Soma? :)

Szóval már a Somikának is van szerelme! Becsajozott a gyerkőc, pedig még két éves sincs. Az sem elhanyagolható tényező, hogy az idősebb lányokra bukik. Ugyanis Petra már elmúlt két éves!
Ebben a korban négy hónap, az négy hónap! :)

Egyébként Petra egy gyönyörűséges szöszi kislány, illenek egymáshoz Somával. :)

Dalszövegek Dani szemmel/ füllel

Gryllus Vilmos zenéi mennek minden este lefekvéskor. Nagy részüket már kívülről tudják, de nem mindig ugyanúgy.

Eredeti:

Hóembernek se keze se lába
Hóembernek pici szeme szén.
Lustán pislant, fadugó az orra,
Vásott kannát visel a fején.

Dani:

Hóembernek se keze se lába
Hóembernek pici szeme szén.
Lustán pistván, fadugó az orra,
Másott kannát lisel a fején.

Eredeti:

Csipp- csepp csepereg,
villám csattan, megered.
Záporfüggöny zuhatag.
Fut a felhő, süt a nap.
Jött ment jót esett,
fűnek fának jól esett.

Dani:

Csipp- csepp csepereg,
villám csapott egeret.
Záporfüggöny, zuhatag.
Fut a felhő, süt a nap.
Jött ment jót esett,
fügefának jól esett.

Ez is másként, csak apa füllel:

Eredeti:

Zöldell az erdő
fürdik az Ernő
Aluszik a dunyha
Kicsi liba felnő

Apa:
Zöldell az erdő
fürdik az erdő
aluszik a dunyha
kicsi liba felhő

Isten hozott Ödipusz!

És ez is eljött. Ma az én drága nagyobbik gyermekem azt mondta nekem:
- Anya, téged veszlek feleségül!
És ezt gyorsan el is újságolta apukájának, hogy ő kénytelen lesz lemondani rólam, mert én az ő felesége leszek. Úgy tűnik ez mellett ki is tart egyelőre. :)

Ovis kirándulás

Június 09-én, szerdán megvolt az ovis kirándulás. Mentem én is, úgyhogy vittük magunkkal Somikát is. 9-kor indultunk. Szerencsére Dani indulás előtt rajzolt nekem egy térképet, úgyhogy az útvonallal sem volt probléma.
Már jó meleg volt mire odaértünk, de találtunk jó kis árnyékos helyet a fák alatt. Lepakoltunk, jól befújtam a fiúkat szúnyog és kullancsriasztóval, majd a gyerekek birtokba vették a játszóteret. Sokat játszottak, a meleg is jól lefárasztotta őket. 11 körül elmentünk a fiúkkal körbesétálni a tavat. A körbesétálás annyira nem sikerült, mert azért a tó elég nagy, a fiúk pedig még elég kicsik. Szóval a lábuk nem bírta annyira, de azt a távot becsülettel végig sétálták. Láttunk jó sok állatot: szúnyogot, pillangót, teknőst, 2 kacsát, szitakötőt. NAgyon élvezték. MIre visszaértünk a plédünkhöz, addigra Somi nagyon kifáradt. Annyira, hogy el is aludt. Ott a zsivaj kellős közepén. Mindenki csak ámult, hogy ekkora zajban hogy képes aludni.
Délben jött az ebéd. Az oviból kaptak a gyerkőcök sült csirkecombot, kenyeret, uborkát és narancslevet. A nagy melegtől alig ettek a gyerekek, de arra azért figyeltünk, hogy sokat igyanak.
Annyira elfáradtak a sok ugrálástól, futkározástól és a borzalmas melegtől, hogy fél 3-kor már egyszerűen nem lehetett velük mit kezdeni. Össze is pakoltunk és haza is jöttünk. Mivel Dani egyáltalán nem aludt aznap, estére szinte már a nevére sem volt hajlandó odafigyelni. Az este elég nehezen telt el, de éjszaka nagyot aludtak.

Sült róka

Éppen vacsoráztunk. Beszélgetünk, mi volt az oviban, mi volt az ebéd. A tv-ben egy műsor volt, ahol az egyik ember épp egy puskát fogott. Dani rögtön kapott az alkalmon:

- Apa! Veszel majd egy puskát?
- Miért?
- Mert le akarok lőni egy állatot.
- Nem kell lövöldözni!
- De én rókát akarok enni!
- A rókát nem szoktuk megenni. Az nem finom.
- Dehát a sült róka finom! Az oviban is az volt az ebéd tegnap!

Azt hiszem körül kell néznem az ovi konyháján, hogy mégis mivel etetik a gyerekeket. Azért illúziókban nem kergetem magam. Valószínűleg nem találok majd a konyha egy eldugott sarkában rókabundát felhalmozva. :)

Gyerekszáj

Mentünk ma Bükkösdre , és hogy a fiúk ne aludjanak el, mondtam nekik, hogy errefelé szoktak lenni őzikék. Dani egyszercsak megszólal:
- Én láttam őzikéket!
- Tényleg? Hol? - kérdeztük
- Ott voltak egy csokorban. :)

****************
Ahogy továbbmentünk, elértünk Helesfához, aholis kint legelésztek a tehenek és a lovak.
Dani:
- Szerintem a ló a tehenek apukája! :)

Ééééééééééééés, igen!!!!!!

Ma egy hónapja és egy napja, hogy Somi rendszeresen jár bölcsibe. Ennyi idő alatt sikerült elérni azt, hogy jól érezze magát ott, játszon, ne sírdogáljon, de sikerült. És ha még ez nem lenne elég ok az örömre? Végre eszik is!!!!! Na azért nem viszi túlzásba, de legalább nem éhezik. Hálás köszönet érte a bölcsis gondozónénijének, Szilvi néninek! :)

Ma mikor mentem érte és meglátott, rohant kifelé a csoportból, cumi ki, puszi arcra és már integetett is a bölcsis néniknek. Még puszit is adott nekik, csak menjünk már. :)

Szóval már egy igazi, nagy bölcsis kisfiam van!

Gyerekszáj

Somika három új szót tanult ma meg:
- kakaó
- popó
- igen (gyanítom, hogy ezt nem sűrűn fogja használni)

*********
Dani - apa párbeszéd:
Dani: Aludhatok az alsó ágyon?
Apa: Nem.
Dani: Miért?
Apa: Mert a felső ágy a tiéd. Te kértél emeletes ágyat nem?
Dani: De ott a játékok alszanak!

Közös sütés

Már nagyon szeretném, ha végre megmaradna a jó idő! Szegény fiúk már nem tudnak mit kezdeni magukkal a négy fal közé bezárva. Ma nem esett ugyan az eső, de a víz szépen megállt mindenhol. Próbáltuk a gumicsizmás pocsolyázást, de Somi nagyon hamar megelégelte és inkább fetrengett/ úszott volna benne, így feljöttünk.

Kitaláltam, hogy süssünk együtt sütit. Dani nagyon ügyes kis segítség volt. Gyúrt, kevert, szaggatott, tepsibe pakolt. Somikámnál már nem volt ilyen egyszerű a helyzet. Sokkal jobb mókának tekintette, hogy a lisztet minél több helyen megjelenítse a lakásban vagy a nyers tészta evésével riogassa anyát. Mikor szert tettem még egy pár ősz hajszálra, úgy döntöttem inkább bevarázsolom az etetőszékbe és onnan figyelte a további műveleteket.
Szerencsére apa is befutott a végére, mert már erősen fürdésidő volt. Ahogy sültek ki az adagok, a fiúk úgy habzsolták be az üres tésztakorongokat. Amíg apa fürdeni vitte őket, addig gyorsan befejeztem a sütik összeállítását. Fürdés után természetesen már nem kellett más vacsi, csak a süti. Azt hiszem ízlett nekik. Hogy miből gondolom? Talán a képről látszik. :)

Képekben

És akkor képekben is a fiúk. Ezeken is lehet látni, hogy még a fotó kedvéért sem állnak meg, állandóan mozgásban vannak. :)

Dániel Máté
szül.: 2006. január 10.



Édes, kedves, tündér, kicsit zárkózott,hihetetlenül akaratos,
nagyon okos, szeretnivaló kis csibész.
Már van szerelme.
Ovis.
Tud pótkerék nélkül bicajozni.
Volt már a mamáknál nyaralni.
Az egyik pillanatban imádja az öccsét, a másikban már veszekednek.
És nem utolsó sorban: Ördögfiók :)

Soma Bálint
Szül.: 2008. augusztus 27.

Imádnivaló, csókos, hihetetlenül szőke és kék szemű,
huncut, nyitott, akaratos, okos, hisztis, és bárkit képes
levenni a lábáról egy mosollyal.
Bölcsis és utálja.
Imádja a lovakat és a kutyákat.
Felmászik. Bárhová és bármikor.
Isteníti a bátyját.
Csillapíthatatlan a mozgásigénye.
Szeret hintában aludni.
És persze: Ördögfiók :)

Ördögfiók.........

Ha a szótárban megnéznénk az "ördögfiók" kifejezést, valószínűleg csak két név állna ott meghatározásként: Dani és Somi.
Ez a blog erről a két fiúcskáról szól, akik nagyon sok boldogságot, szeretetet, vidámságot, puszit, ölelést, töprengést, fejfájást, álmatlan éjszakát, ősz hajszálat okoznak szüleiknek. Próbáljuk őket terelgetni az élet minden területén, bár ők mennének a saját kis (khm, vagyis inkább óriási) akaratuk, elképzelésik után.
Harc? Az van bőven! :) De megéri.
Két életrevaló gyerkőc, akik egyszer fantasztikus felnőttek lesznek.